Mecsek rejtelmei: Jakab hegyi Pálos kolostor

A Jakab-hegyi pálos kolostor egy pálos rendi kolostor volt Kővágószőlős határában, a Jakab hegyen.

A magyar-török háborúk során számos pálos kolostorral együtt lakatlanná vált, ám 1736-ban helyreállították. 1828-ra megint kiürült, azóta épülete összeomlott, falai jórészt már csak váll- vagy derékmagasságig állnak. Romjait az 1970-es évek végén, valamint 2006–2007-ben vetették alá állagmegóvásnak, illetve környezetét is rendezték, így ma könnyen látogatható.

Története

A Jakab-hegyen az Árpád-korban létrejött egy falu. Ennek félköríves szentélyű, nyugati karzattal ellátott templomát, és templom körüli temetőjét sikerült feltárni.

E templom Szent Jakab titulusáról nyerhette a hegy a nevét.

1225-ben Bertalan pécsi püspök itt gyűjtötte össze a Mecsekben élő remetéket, és épített számukra kolostort. Ez a rendház lett az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok első háza, legalábbis így emlékezik meg az eseményről a rend 16. század elején élt generálisa és történetírója Gyöngyösi Gergely, aki rendtörténeti munkájában megőrizte számunkra a kolostor alapításának történetét.

A régészeti kutatások azt bizonyították, hogy a Jakab-hegyi remeték a már korábban itt állt falusi templomot kapták meg. A legkorábbi rendház nyomai azonban nem kerültek elő.

1234-ben és 1252-ben már oklevelek is említik az ekkor már Ürög határához tartozó Szent Jakab-kolostor remetéit. 1315-ben és 1326-ban is oklevelek említik a kolostort, de 1334-ben a szerzetesek a rablók zaklatásai miatt kénytelenek voltak elhagyni házukat és a hegy lábához, Patacsra távozni.

Hamarosan azonban visszaköltöztek a hegyre: 1369-től újra megjelenik az oklevelekben az Ürög feletti Szent Jakab-kolostor neve, bár a patacsi, Szűz Máriának szentelt rendházuk is fennmaradt

.A kolostorban a török hadak megjelenésekor, 1543-ban szűnt meg az élet. A hódoltság után a pálosoknak nem sikerült visszaszerezniük egykori jakabhegyi területeiket és a romosodó rendházat, helyettük másutt kaptak birtokot, és Pécsett telepedtek le.

Jakabhegy a pécsi székeskáptalan birtokába ment át 1736-ban, ahol Fonyó Sándor nagyprépost a még használható állapotban lévő templom mellett a középkori alapokon újjáépíttette a kolostort. Ennek lakói már nem pálos szerzetesek voltak, hanem világi remeték, kik kezük munkájával tartották fenn magukat, továbbá nyugalomra vágyó világi és a püspök által penitenciára utalt egyházmegyei papok.

Miután II. József 1786-os rendelete a remetéket szétoszlatta, a kolostor berendezéseit és bútorait elárverezték, a lakatlanná vált épületek pusztulásnak indultak. 1819-ben a falai közt tanyázó rablók miatt a helyi földesurak a kolostor tetőzetét leszedették, és a templomot lerombolták.

A Pécsen élő pálosok 1947-ben a kolostor romjaitól 200 méterre zarándok-kápolnát építettek, mely a 20. század második felében romba dőlt.