Rejtett bölcs tanítás a Mosoly ereje című kisfilmben
A "Mosoly ereje" című kisfilm (lásd lejjebb) több lényeges dolgot is bemutat egyszerre. Az első – ez a nyilvánvalóbb – hogy a mosoly és néhány jó szó mennyire fontos az embereknek. Mindenkinek szüksége van a pozitív megerősítésekre. Még a legjegesebbnek tűnő embereknek is felmelegíti a szívét pár kedves szó, a legszomorúbb embereket is reménnyel tölti el egy mosoly. A mosoly erejéről egy másik bejegyzésben írok, de nem győzöm újra meg újra felemlegetni, hogy bátran oszd meg a mosolyodat másokkal! Soha nem tudhatod, hogy kinek miért szomorú vagy éppen mogorva az arckifejezése. De biztosra veheted, hogy egy őszinte, szívből jövő mosollyal – akár csak egy pillanatra is – kizökkented az illetőt, és felmelegíted a szívét.
A másik dolog, amire a videó rávilágít, már kicsit bonyolultabb. Ha figyelmesen követjük az eseményeket, felfedezhetünk benne egy olyan bölcs tanítást, ami alapjaiban képes megváltoztatni az emberek életszemléletét – feltéve, hogy valóban megértik a tanítás lényegét. A videó bemutatja, hogy valójában nincsen olyan, hogy „jó” vagy „rossz”. Ami az egyik pillanatban jónak tűnik, az a másik pillanatban rossznak, vagy fordítva. A „jó” és a „rossz” mindig szubjektív ítélet, nézőpont kérdése. Ez az ítélet pedig nagyban függ a személyes érzésektől, az egyéni tapasztalattól és a megértés illetve a tudatosság fokától. Miért? Azért, mert amikor egy adott pillanatban egy adott eseményt megélsz, még valószínűleg nem tudod, hogy hosszútávon milyen következményei lehetnek annak a te életedre. Az egész tortának csak egy aprócska szeletét látod, nem tudod összekötni az időben későbbi eseményekkel, lehetőségekkel, sőt, gyakran a már megtörtént eseményekkel, tapasztalatokkal sem tudod összefüggésbe hozni!
Konkrétabban a videó példáját tekintve, a főszereplő mosolyhősünk, miután beleszeret a jogosítványfotókat készítő nőbe, és az nem viszonozza a mosolyát – vagyis a szeretetét –, ő maga is elkedvtelenedik, és kirúgják a parkolóházas munkájából. Ha elhamarkodottan ítélnénk, azt mondhatnánk, hogy de „rossz” neki, szegény elveszítette a munkáját. És itt jön a DE… Az utcán bóklászva találkozik egy szerelmes párral, akiknek a hatására újra mosolyogni kezd, újra bókokkal árasztja el az utcai járókelőket. Ennek következtében pedig új munkalehetőséget kap! Az utca embereit kell mosolyra bírnia és lefotóznia. Az új munkája során többek között egy tolókocsis hölgyet is mosolyra fakaszt. Akiről a videó végén kiderül, hogy a szeretett nő édesanyja. Így közvetett módon elér a mosoly az addig jégszívűnek tűnő fotós nőhöz, akinek a szíve így megtelik szeretettel, amiből végre a főhősünknek is jut. Mindez nem történt volna meg, ha a férfit nem rúgják ki a parkolóházas munkahelyéről, hiszen akkor feltételezhetően soha nem találkozott volna a szerelme édesanyjával, nem jutott volna el a szeretete a nőhöz. Ezek szerint, „jó”, hogy akkor kirúgták, nem?
Azt szükséges megérteni, hogy nem kell azonnal ítéletet mondani egy eseményről. Nem kell azonnal eldönteni, hogy az adott dolog „jó” avagy „rossz”. Nem kell hirtelen és elhamarkodottan ítélkezni. Ha kapunk egy „pofont” az élettől, nem kell rögtön elkeseredni, elveszíteni minden reményünket és elásni magunkat a világ elől. Akkor sem, ha az adott pillanatban fáj. A pofon márpedig gyakran fájdalmas, és nagyon sokféle lehet. Például lehet, hogy elveszítjük a munkahelyünket, vagy megszűnik a párkapcsolatunk, de egy kisebb baleset is lehet pofon, ami visszaterel minket arra az útra, amit valójában járnunk kellene.
Nem tudhatjuk, hogy valójában milyen tapasztalatokhoz és milyen jövőbeli eseményekhez vezet el minket az az út, amire éppen a munkahelyünk elvesztése vagy a párkapcsolatunk megszűnése terelt minket. Ha ezt sikerül megérteni, akkor ezt az elméletet bármilyen nehéznek tűnő élethelyzetben elő tudjuk venni! Ennek az elméletnek a segítségével megtanuljuk rugalmasabban kezelni az élet adta eseményeket: ahelyett, hogy mindent nehézségként élnénk meg, inkább reménnyel teli lehetőségeket fogunk látni magunk előtt.
Ha ezt a bölcsességet megértjük, könnyebb lesz minden élethelyzetben mosolyogni – azaz szeretni: az arcunkra mosoly ül ki, a szívünkből pedig szeretet sugárzik ki és felmelegít mindent és mindenkit!